Nem nagyon járunk fűrésztelepekre, fakereskedésekbe. Legfeljebb az egyedi, nem európai fafajtákat szerezzük be kereskedőktől.

A szárítóból kitolt ún. műszárított fa nem a mi világunk. Egyrészt nem biztonságos még ilyen anyaggal a munka, másrészt van más forrásunk is. Nem is akármilyen.

A tölgyet, égert, juhart, cseresznyét, diót, kőrist Székelyföldön vásároljuk fel házaktól. Egyenesen a szalmából. De mit keres a szalmában?

Székelyföldön a fa szerepe még hagyományos. Szinte minden háztartásban találunk fát, különösen faluhelyen. Bútort, épületet készíttetnek belőle. A bútor értéke is hagyományosabb, nem fogyasztói tárgy. A fiatal pár hozományként kapja, és használja élete végéig a szekrényt, ágyat, lócát.

A hagyományok már ott is teret veszítenek, ezért eladják a fát, nem lesz belőle szép faragott bútor. Talán nem olyan rossz, hogy hozzánk kerül Áron, Ignác vagy Levente bácsi fája, mert mi is értéket állítunk elő belőle.

A szalmából vett fa nem egyszer több tíz éves. Érettebb, kicsit sötétebb, mint a friss. Értéke óriási, használni pedig öröm és boldogság. A megrendelőinknek pedig garancia a hibátlan minőségre.